Házi müzli

A házi müzli azért jó, mert azt raksz bele, amit megehetsz. Teszem azt, vigyázol a cukorbevitelre, valamit nem szeretsz a bolti müzliben, akkor nem rakod bele. Nem kerül bele mesterséges aroma, annyit készítesz, amennyit akarsz, töredékéért, mint amennyiért megveszed.
Az alapanyagok összességében lehet, hogy többe kerülnek, de a belőlük kapott mennyiség kárpótol érte.
Nézzük a belevalókat:
Magvak: napraforgómag, szezámmag, mandula, dió, mogyoró, tökmag, pisztácia, kesudió, pekándió ...
Gabona: zabpehely, zabkorba, búzakorpa, rozspehely
Friss vagy aszalt gyümölcsök: aszalt szilva, eper, mangó, ananász, meggy, áfonya. Ami szem szájnak ingere.
Édesítés: méz
Folyadék: tej, joghurt, aludttej, gyümölcslé. (Én kipróbáltam narancslével. Nem jött be, de hát ízlések és pofonok.)

És egy konkrét recept:

• 50 g zabpehely
• 50 g napraforgómag
• 75 g szezámmag
• 10 g mandula
• 20 g dió
• 40 g szárított áfonya (vagy bármilyen más savanykásabb aszalt gyümölcs)
• 2,5 ek méz
• 50 g vaj

A sütőt előmelegítjük 160 fokra. A mandulát és a diót apróra vágjuk. A zabpelyhet, a magokat és az apróra vágott diót és mandulát egy tepsibe öntjük és kb. 10 percig hagyjuk bent, hogy megpiruljon. Közben a vajat és a mézet összeolvasztjuk, majd ha megpirult a sütőben lévő magkeverék, akkor kivesszük, a vajas-mézes keverékhez adjuk, jól elkeverjük, a végén hozzáadjuk a szárított áfonyát és visszaöntjük a sütőformába és kb 30 percig sütjük.
Ha kihűlt, kikanalazzuk a tepsiből és vagy magában, vagy pl. tejjel megesszük.
Pár hétig szerintem simán eláll, ha marad belőle :)

Pizza feltét

Mitől jó egy pizza? A feltéttől (többek között)!!!
Sokszor jártam úgy, hogy  elázott a tészta a sok feltéttől. Hát, igen, aki szereti a sok finomságot. Néhány szabályt azonban be kell tartani. Mindenből egy kicsit.
A túl sok szalonna, kolbász (gondoljunk csak a magyaros pizzára) annyi zsírt tud kiengedni magából, hogy csak úgy tocsog benne. Ezért ajánlom az erősebb ízű füstöltárut, vagy néha megizzasztom a sütés előtt egy serpenyőben.
A zöldségeket mindig vékonyan szeleteljük fel, amelyik nagyon vizes (pl. padlizsán, cukkini) le lehet kicsit sózni, akkor kiadja a felesleget.
Nyers húst soha!!! Nem fog annyi idő alatt megsülni, a hús leve meg... inkább nem is folytatom.

Az első kérdés, mi legyen alul. Mármint milyen szósz. Főzheted, nyomhatod tubusból, saját magad is előállíthatod. Lehet paradicsomos, tejfölös, pestos... csak a kreativitáson múlik.
Egy egyszerű szósz:
Végy egy konzerv sűrített paradicsomot, nyomj bele 1-2 gerezd fokhagymát, sózd, borsozd, fűszerezd (bazsalikom, oregano, kaukkfű vagy amit szeretsz), és ezzel kend meg a tésztát.

A következő ballépésem a sajtokkal volt. Ezt hogy lehet elrontani??? Nekem sikerült. Méghozzá a mozzarellával. A mozzarella ugyanis sós vízben áll. Tehát elég vizes tud lenni. Ezért mindig a pizza legvégén tegyük rá,  és tépkedjük, vágjuk kisebb darabokra, oszlassuk el a pizzán.
Kerüljük a sok zsíros sajtot, mert szintén a túlzott szalonna sorsára jutunk.
Kipróbáltam, és fincsi volt az is, amikor a pizza szélére raktam a sajtot, visszahajtottam, így amikor vágtam, ettük a szélében is volt sajt. Ezt régen a PizzaHut-ban láttam.

A pizzára bármit rátehetünk, amit szeretünk. Annál finomabb lesz...

Lehet, hogy most azt gondolod, hogy a fenti dolgok badarságok, mert ezt mindenki tudja. Remélem így van, úgyhogy én kérek elnézést... :))

A pizza története

   A pizza első megjelenése a dél-itáliai görög kolóniák (Magna Graecia) idejére tehető, Vergilius Aeneisében említik először. Az i. e. 3. században Marcus Porcius Cato a Róma történetéről írt munkájában említ egy „lapos kelt tésztát, melyet olívaolajjal, fűszerekkel és mézzel édesítenek, és köveken sütnek meg”. Pompeji városában a régészek feltárták a mai modern pizzériák elődjeit. Az ókori Egyiptomban is megjelent, a fáraók születésnapjára gyógynövényekkel ízesített lapos kenyérkéket sütöttek, Hérodotosz görög történetíró leírása szerint ezek a babiloni receptek nagyon hasonlítottak a mai pizza tésztájára.

   

    A középkorban, 997-ben is feltűnt a pizza szó, ami akkoriban egyszerűen lepényt jelentett. A pékek arra használták, hogy kenyérsütés előtt megnézzék, eléggé felhevült-e a kemence. A kenyérsütés befejeztével pedig kihasználták a parázs melegét.
Az ókori római pizzaféleségek még nagy mértékben különböztek a maiaktól. A 19. századig az úgynevezett fehér pizzák készültek. A pizzatésztát tejföllel, vagy zsírral kenték meg, erre az alapra tették a feltéteket.
A paradicsomot ekkor Európában még nem ismerték, ahogy az indiai vízibivalyt sem, amelynek tejéből az igazi mozzarellasajt készül. A paradicsomot eleinte mérgezőnek hitték, és nem használták étkezéshez, a 18. század végére azonban elterjedt, és Nápoly környékén elkezdték ezzel ízesíteni a pizzákat. Az új ételfajta nagy népszerűségre tett szert és helyi nevezetességnek számított.

   A modern pizza feltalálását a nápolyi Raffaele Espositónak tulajdonítják, aki az 1780-ban alapított és ma a Pizzeria Brandi néven még mindig működő Pietro… e basta così sütődében dolgozott, és 1889-ben a szavojai I. Umberto király és Margherita di Savoia királyné látogatása alkalmából különleges pizzát készített. A pizza az olasz nemzeti színekben készült: zöld (bazsalikom), fehér (mozzarella) és piros (paradicsom), és készítője a királynéról nevezte el. Ebből alakult ki a mai pizza.
   Kb. 1830-ig utcai árusok árulták a pizzát, majd Nápolyban megnyílt az első igazi pizzéria, az Antica Pizzeria, ami még mindig működik, a Via Port'Alba 18. szám alatt.
A 19. században az olasz bevándorlók magukkal vitték a pizzakészítés mesterségét Amerikába, ahonnan az 1950-es években indult világhódító útjára.


Forrás: wikipedia




Receptek


Pizzatészta - alapreceptek
Hasznos tippek pizzafeltétekhez

Gyümölcsös zabkása

   A zabpehely szerelmese vagyok. Alig 8-9 hónapja ismerkedtem meg ezzel a csodálatos étellel. A zabkása nemcsak desszert lehet. Reggelinek is nagyon finom, bár én azt egyszerűen fahéjjal, vagy kakaóporral, esetleg egy kanál lekvárral szeretem. Most egy desszertet készítettem belőle. Nagyon egyszerű lesz.

Hozzávalók (4 személyre):

• 5 ek aprított zabpehely (a receptben megmagyarázom)
• 4 dl tej
• 2 dl víz
• 1-2 ek méz (ízlés szerint, cukor is lehet)
• 1 csomag vaníliás cukor
• gyümölcs (én meggyet használtam)

   Egy kis magyarázattal tartozom az aprított zabpehellyel kapcsolatban. Hirtelen ötletem támadt. Megdarálom a zabpelyhet és liszt lesz belőle. De a harmincéves kávédaráló közbeszólt, így megpróbálkoztam a szintén békebeli diódarálónkkal. Nos, nem sikerült teljesen lisztté darálnom, így maradt csupán aprítva a zabpehely. Persze nem kell nekiállni aprítani, vegyünk apró szemű zabpelyhet. Mellesleg ez olcsóbb is, mint a nagyszemű.
   Ha felforrt a tej és víz keveréke, beletettem a zabpelyhet és elkezdtem főzni. Figyelni kell rá, mint a pudingnál, nehogy lekapjon. Amikor félig megfőtt, tettem bele mézet. Kb. 15 perc alatt megfőtt. A végén tettem bele a vaníliás cukrot. (Használhatunk vaníliarudat is vagy csak aromát.) Végeredményként egy tejbegríz sűrűséget kell kapni.
  Az előkészített tálkákba meggyet tettem és ráöntöttem a zabkását.
Természetesen gazdagabban is el lehet készíteni. Például ha már kihűlt a kása, felvert tejszínnel lehet lazítani. De így is finom krémes lesz.


Gyorsan lekaptam, mielőtt befaltam :)

A zab - Az 'ezüst gabona'

   Ha a kölest aranygabonának hívják, akkor az én 'ezüst gabonám' a zab. Remek reggelire, édesség gyanánt, isteni sós-sajtos ropogtatni valót lehet belőle készíteni.
   Zabpehely szó hallatán a legtöbbünknek egy száraz, kemény valami jut eszébe, melyet összekevernek aszalt gyümölcsökkel és nyakon öntenek tejjel. Számtalanszor rugaszkodtam neki egy ilyen reggelinek. Nem értettem, hogy lehet ezt szeretni. Mi vagyok én 'gyitepaci'?! Hát nem!

   Egy véletlen folytán beszélgetésbe elegyedtem egy nagymamával. Ő mondta, hogy unokái mennyire szeretik. Megjegyeztem, hogy ez nagyon ritka. Elmesélte nekem, hogy tejben megfőzi. Már ekkor éreztem, hogy most valami nagyon érdekeset fogok hallani. Láss csodát, így is lett.
Ezen találkozáson felbuzdulva vettem is egy zacskó zabpelyhet, és másnap meg is főztem. Leírhatatlan volt számomra ez a tapasztalás. Valami csodálatos krémes, édes ismeretlen és mégis ismerős íz robbant a számban. Gondolkodtam is rajta vagy fél napig mire emlékeztet az íze. Egészen pontosan a Müller tejberizs ízére emlékeztetett. Azóta persze tovább fejlesztettem, és így már igazi desszertként is elkészíthető.
   Most jöjjön egy kis történelem.

A zab története

   A zab a kalászos növények között viszonylag későn került termesztésre. Kezdetben, mint gyomnövény volt ismert. Termesztése valószínűleg Németország területén a Római Birodalom fennhatósága alatt kezdődött. Nemesítésében rejlő lehetőségekre viszonylag korán felfigyeltek és a háborús készülő németek és angolok egymással versenyben nemesítették a zabfajtákat a lakosság számára.
A zab a hűvösebb, csapadékosabb éghajlat növénye, ilyen viszonyok között bővebben terem. A zab hazánkban mindenütt megterem, de a hűvösebb és csapadékosabb Dunántúlon, valamint az észak-keleti dombvidéken többet terem. Így ezeken a területeken nagyobb arányokban termesztik, mint az ország többi tájain. A zab nagyon értékes takarmánygabona. A legtöbb zabot Észak-Amerikában és Oroszországban termesztik.

A zab azonban nem csak értékes abraktakarmány, emberi táplálkozás céljára és élelmiszeripari feldolgozásra is termesztik a sajátos kémiai összetétele miatt.

   Réges-régen a magokat egy kőlapra szórták, és egy másik kővel apróra törték, őrölték. Mára számos gyakorlat van a gabonafélék feldolgozására. Van egy nagyon érdekes és hasznos művelet, amivel a reformétkezésben használatos alapanyagok készülnek. Ez pedig a pelyhesítés. A teljes gabonaszemet gőzölik, majd és hengerek között nagy erővel összelapítják. Így nem vész el a gabonából semmiféle  tápanyag, biológiai érték.

Zabpehely, zabkorpa 

Az utóbbi időben egyre nagyobb érdeklődés van a zab-féleségek iránt. Persze nagy szerepük van ebben a modern un. "zabguruknak". Az egészséges életmódot üldözve próbáljuk kitalálni mi is a tuti a számunkra. Vannak az istenítők, és vannak az ellentábor. A vizsgálatok és saját tapasztalataim alapján elmondhatom, hogy stabilizálja a vércukorszintet, laktat. Mint utóbb kiderült, ez azért van, mert lassítja az emésztést. És itt jönnek az ellentáborozók, hogy nem jó a fogyókúrába beilleszteni. Ez az első nagy hiba a fogyókúrában! (Szerintem, de erről később.)
De számos hasznos tulajdonságaival nem tudnak szembe szállni:
- magas a vas, kálium, kalcium, magnézium és foszfor tartalma
- növény létére kitűnő fehérje forrás
- gazdag B, E vitaminokban
- gyulladáscsökkentő anyagokat tartalmaz, nyugtatja a beleket, a gyomrot
- ajánlott a fogyasztása bőr és emésztési panaszoknál, kimerültség és a stressz hatásai ellen
- természetes lúgosító hatása van
- a rák megelőzését is elősegíti azáltal, hogy rostjai oldhatatlanok, így csökkentik egyes savak toxicitását
- teltségérzetet eredményez
- fogyasztásával csökken a koleszterinszint


De figyelem! A boltban kapható ízesített zabpelyheket, müzliket kerülni!!! Annyi rejtett cukor van bennük, hogy ki sem merem mondani. Otthon is könnyen elkészíthető a müzli, olyan ízekben, amilyenekben csak szeretnénk.


A zabkorpa és a zabpehely két különböző dolog. Hatásuk megegyezik, de felhasználásukban azért vannak különbségek (bár ez inkább már a konyha része). A zabpehely a zabmag pelyhesítve hogy könnyebb legyen főzni, a korpa meg a mag lehántolt emészthetetlen héja.

Receptek:

Gyümölcsös zabkása
Házi müzli